Pici Emmánk... Megint... Most semmi "olyat" nem mondott, csak elmagyarázta. Sajnos szószerint nem tudom idézni, de valahogy így hangzott:
- Figyi. ÖÖÖ. Elfelejtettem.
- Mit kicsim?
- Az az ének. A felnőttes.
- [Gondol, gondol, gondol... Jézusom, csak nem a "Szombathely, Szombathely nagy állomás"...]
- Amikor felugrok. Fel, le. Felállunk. Azt énekeltem, amikor kedvem volt...
[Ő: ugrál az ágyon. Mi: nézünk hülyén]
Még néhány pillanat ari körbeírás, és...
...és végül leesett: Kicsi vagyok én, majd megnövök én...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése