2015. május 27.

Egy szerdai napon a húgom, Gergő és én elmentünk a játszótérre. Mónika kicsit leült a padra, onnan nézett minket. Aztán elmentünk fagyizni, felmentünk Mónikához, majd haza. Azon a héten péntekre is megbeszéltünk egy találkozót ugyanott. Mónika már várt minket a padon ülve, mutattam is Gergőnek, hogy nézze, ott van, fusson oda hozzá. Erre Gergő elborzadva felkiáltott (sajnos a megdöbbent, ijedt hangot nem lehet leírni...):
"Itt hagytuk!!!! Szegény Buba itt maradt egyedül!!! Itt hagytuk!!! " 😨